Méret para

Amikor alkalmi ruhát kell felvennem, általában gondban vagyok, mert az alkatom nagyjából homokóra, de azok a ruhák, amik csípőben elég bőek, derékban bőven elállnak. Így általában azonnal kiesnek a nem rugalmas anyagú fazonok és a rugalmas anyagok felé kacsintgatok.

Van egy kedvenc márkám, ami a kis elegáns ruhákat illeti, amik mindig megfelelően nőcisek, de közben azért visszafogottan elegánsak is és ez a LIPSY LONDON.
Tegnap esküvőre voltunk hivatalosak és muszáj volt találnom valami olyan alkalmi ruhát, amiben így, szeptember derekán sem fagyok meg, és mégis segít kihozni magamból a legjobb formámat. Fontos volt, hogy hosszú ujjú legyen, ám tapasztalataim szerint az alkalmi ruhák között nagyon ritka az ilyen.

Aztán néhány nappal a kérdéses dátum előtt botlottam egy "darabos" üzletben erre a vadonat új, címkés ruhára. Érdekes volt az élmény, mert amint beléptem az üzletbe, magához vonzott és bár több sornyi alkalmi ruha várta még, hogy átnézzem, az első pillanattól kezdve tudtam, hogy EZ lesz az! Biztosan éreztetek már ilyet, amikor még fel sem próbáltátok, tulajdonképpen alaposan át se néztétek és mégis egyszerűen TUDJÁTOK, hogy ez jó lesz!

Megérzés vagy bizonyosság? Nem tudom...de az biztos, hogy egyfajta érzelmi kötődés, amit nem tudok megmagyarázni.

Lássuk a ruhát.
Az ujja hosszú, de nem hangsúlyos, a szabása egyszerűen tökéletes. Pontosan ez a szabás az, ami mindenkinek jól áll, a derékon levő tüll betét úgy van szabva, hogy csak egy kis bőrt mutasson, köldököt ne, a formája pedig vékonyít.

_mg_1588.JPG

A hátán levő kivágás olyan fantasztikusan szép, hogy nem tudom elmondani, simán elfér alatta egy pánt nélküli melltartó, nem látszik ki sehol és nem is kell rá ügyelni, hogy elcsúszik. Az alap ruha egy testszínű, rugalmas anyag, amire fixen van varrva a csipke rátét, így nem tekeredik el menet közben sem.

_mg_1590.JPG

A kivágás vonalát úgy képzeljétek el, mintha egy kicsit szorosabban szabott csónak nyak lenne, ám a vállakon törés nélkül szalad hátra, kicsit olyan, mint a japán kimonóknál. 

_mg_1589.JPG

Mint ahogyan sokan tudjátok, szeretem a különleges holmikat, amikben megvan az a kis plusz, amit közületek is olyan sokan keresnek. Ez egy együttműködés-szülte darab, ami nem hétköznapi, emiatt pedig különösen kedves a számomra. Michelle Keegan egyébiránt színésznő, aki 2014-ben döntött úgy, hogy társulva a kedvenc high-street brendjével kiad egy kisszériás kollekciót. Szerintem ez zseniális döntés volt, elég megnézni, milyen a stílus, amit képvisel és máris úgy érzem, minden darabját elfogadnám az általa tervezett ruháknak. 

mk4.jpg mk1.jpg

mk3.jpg

mk2.jpg

Természetesen figyelembe véve a tényt, hogy ez egy "használt" ruha, az ára nem volt olyan nagyon alacsony, 4000 Ft körül fizettem érte, de kivételesen úgy éreztem, hogy megéri így is. az eredeti címkéjén 65 font szerepel. Abban nem vagyok biztos, hogy valaha kifizettem-e ennyi pénzt ruhára.

img_1594.JPG

img_1595.JPG

És hogy miért a méret para cím?

Ha megnézitek az eredeti címkéket, ennek a "gyári" konfekció mérete 16-os, vagyis az európai számozás szerint 44-es. Ez elriaszthatott volna, legyinthettem volna, hogy nagy lesz és sajnálhattam volna, hogy ezúttal miért nem vagyok kicsit méretesebb (mert igen, van olyan is sokszor, többek között ezért is jó turizni), de valahogy egy idő után az emberben kialakul egyfajta szemmérték. Ha kiemelem az adott darabot vállfán magam elé, akkor már nagyjából látom, hogy az adott méret és szabás jó lesz-e rám, így már nem kell mindent felpróbálnom feltétlen. 

Elég az előző poszthoz visszatérni, ahol a kabátban pedig UK12-es, vagyis 40-es méret szerepelt (volna, de ráadásul az UK12-es mellé EUR38-ast írtak). Érzitek a 38-as és a 44-es ruhaméret közötti szakadék mélységét, ugye? Mégis mind a két darab olyan, mintha rám öntötték volna.

Érdemes mindent felpróbálni és nem a címke alapján ítélni, mert ugyan arra még nem jöttem rá, hogy ez a nagy különbség elméretezés miatt van-e, vagy minden márka máshogy méretez, de van ennek egyfajta pszichológiája is. Ha a méreted mondjuk 42, mint nekem, és találsz egy tökéletesen passzoló 40-es nadrágot mondjuk, örülsz! Ha egy 44-es ruhát találsz, akkor pedig annyira valószínűleg nem örülsz, mert azt gondolod, hogy megint híztál egy ruhaméretnyit, ami nem kevés. De miért kellene foglalkozni ezekkel a címkékkel? Miért nem tudjuk -mérettől függetlenül- a ruhánkat önigazolás helyett olyan eszköznek tekinteni, ami tudatos odafigyeléssel az adottságaink kiemelésére szolgál? 

Az utóbbi időben megváltozott a kapcsolatom a ruháimmal. Befejeztem a harcot velük, egy ideje szövetségesekké váltunk, érzelmileg is kötődni kezdtem hozzájuk. Nem tartok meg már olyan régi holmikat, amik semmit sem jelentenek, lecsökkentettem a darabszámot, "felemeltem" az emocionális tartalmat. Megszerettem a ruháimat, olyanok, mint én. 

Címkék: méret, zsákmány