Fastfashion és/vagy secondhandfashion?

Amikor elkezdtem a blogot, már akkor tudtam, hogy ez a téma nem sajátítható ki, így kezdettől fogva úgy terveztem, hogy helyet biztosítok mindenkinek, aki akár csak egy poszt erejéig is, de megosztaná velünk a gondolatait. Meg is érkezett az első ilyen bejegyzés, fogadjátok szeretettel Erdélyi Annamária bejegyzését!

Akkor jelentkeztem Évihez társbloggernek, mikor először megosztotta, hogy a gondolatait leírná egy blogban az újrhasznosítás ezen formájáról, azaz a secondhandfashionről. Nagyon örültem neki, hogy valaki foglalkozik az ismeretségi körömből ezzel a kérdéssel. Én mégis egy másik szemszögből futottam neki a témának.

Jómagam egy zöld emberke vagyok. Nem, nem ufó, csak valami hasonló: környezetvédő. Nagyon régóta foglalkoztatott a gondolat, miként lehetne a fastfashion szenvedélyes képviselőinek gondolkodását átformálni, mikor szembejött velem egy cikk minap a Gazdasági Hírmagazinban arról, hogy a nagy ruhagyártó cégek tonnaszámra égetik el a raktáron maradt ruháikat. Nem tudom ki mennyire van tisztában vele, de a ruhagyártás a világ egyik legkörnyezetszennyezőbb iparága. A ruhakereskedelem szintúgy. Emberek milliói költik el a pénzüket néha egyszer, néha többször, de inkább kevesebbszer használatos ruháikra, melyek nagyon tetszetősen feszítenek a kirakati próbabákon, azonnali vásárlásra ingerelve az embert. Majd végül nagy sóhajjal megadjuk magunkat az elkerülhetetlennek, bebattyogunk a boltba és szépen elkezdjük válogatni a ruhákat.

A kasszánál nem vészes az összeg, nyugtatjuk meg magunkat. Viszont az első bosszúságok a második, harmadik használat és mosás után jönnek, és ekkor jövünk rá, hogy igen, ez pontosan annyit ért, amennyiért vettük. És ezek után adott ruhadarab a parkolópályára kerül először a vasalnivalók közé, majd a szekrény egyik zugába, onnan pedig ki tudja hova. Ha vásárolt ruhanemű mégis aránylag tartós lenne, akkor pedig nagy kedvencünkként széthordjuk 3-6 hónap alatt. Mivel a szívünkhöz nőtt, jobb esetben új életet kezd, átalakítva. De van, ahol simán a lomtalanításkor indulnak új utakra.

Én szerencsés vagyok, a baráti körömben a legtöbben továbbadják a megunt, kinőtt, vagy kihízott, esetleg kifogyott, de mégis eredeti minőségét jól megtartott ruháikat. Van, aki garázsvásárt vagy internetes tékát tart belőle, van, aki szeretetszolgálatnak, hajléktalan otthonoknak adományozza, van aki csak simán szétszórja a barátok között. És ezzel nagyon közel érkeztünk a másodkéz/használt ruhabirtoklásnak. Míg Évi esztétikailag vázolja az előnyeit, addig én a környezettudatosság jegyében csatlakozom hozzá. Jómagam egyetlen HÁDÁba járok, a budapesti Bosnyák térhez közel lévőbe. Eddig kivétel nélkül tartós, márkás és megkímélt ruhadarabokat tudtam ott venni, potom összegekért. Nagyon sokban az eredeti árcímke fityeg, tulajdonosa ha egyszer használhatta. Persze, ezeket ki kell fogni. Én valahogy mindig jól kifogom, pedig "bálabontáskor" jó messzire elkerülöm a helyet, a tömeg miatt. Érdekes, hogy a Facebook is rájött, hogy minden secondhand tevékenység nagyon jó üzlet, hiszen legutóbbi komolyabb fejlesztése egy piactér volt, ahol mindenki azt árul és annyiért, ahogyan azt szeretné. Nyilván az internetes secondhandezésnek megvan az a hátránya, hogy lehet nem azt kapjuk, amire vártunk. A használtruha boltokban viszont kedvére válogathat az ember, van akinek ez örömforrás, kikapcsolódás vagy baráti tevékenység.

Szeretném arról az előítéletről leszoktatni az embereket, hogy a secondhandezés a pénztelenséggel függ össze. Nyilván hatással van a háztartási megtakarításokra, de a "turizás" nem valami szegénységgel vagy igénytelenséggel összekapcsolható dolog. Ha valakinek sikk egy plázában sétálgatni az alkarjára celebesen felhúzott táskák tömkelegével, ám legyen. És ekkor jön a csoda: mellette kettővel egy használtruha kereskedésben ott lóg a régi árcímkével egy luxusruha, a töredékéért. Szóval semmi sem az, aminek látszik. A fastfashion egy gazdasági jelenség, ami az emberek vágyaira épül. A secondhand pedig egy újrahasznosító és jóval környezettudatosabb törekvés, amely visszaforgatja a piaci keringésbe az értékénél maradt ruhákat, ahelyett hogy teszem azt tonnaszámra égne el valahol, ezzel is mérgezve a környezetünket. Szóval, nagyon hálás vagyok Évinek ezért a blogért, és hogy néha csatlakozhatom hozzá ötletekkel, meglátásokkal és néha olyan klasszikus ruhadarabokkal is, amelyre én leltem rá. Próbálom abba az irányba terelni a dolgokat, amelye a secondhandezés társadalmi előnyeit domborítja ki. Remélem a blog olvasóinak ezt az igényét is sikerül kielégíteni, a kreativitás öröme mellett.

(Üdvözlettel: EakiA �)